Békésy György (1899-1972)

1961-ban kapott orvosi-élettani Nobel-díjat „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseiért.”

1899-ben született Budapesten. Édesapja Békésy Sándor kolozsvári születésű gazdasági diplomata volt. Iskoláit – apja kiküldetései miatt – számos városban végezte Münchenen és Konstantinápolyon keresztül Budapestig. 1916-tól a Berni Egyetemen tanult vegyészetet, majd Budapesten doktorált fizikából. 1924-ben a magyar Postakísérleti Állomáson állt munkába. Távközléssel kapcsolatos kutatásokat végzett, elsősorban a telefonok hangátvitelének tökéletesítése volt a feladata. Ezek a problémák keltették fel az érdeklődését a fül működése iránt.

Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatásainak jelentős részét, amelyekért 1961-ben Nobel-díjat kapott, Magyarországon végezte az 1930-as és 40-es években. Budapesti kutatásai során kalandos úton jutott hozzá a szükséges emberfejekhez.

1946-ban Svédországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba vezetett az útja. 1947-től a Harvard Egyetemen folytatta a még Magyarországon megkezdett kutatásait. Laboratóriuma 1966-ban leégett. Ekkor tette át székhelyét a Hawaii Egyetemre és haláláig itt dolgozott. Soha nem nősült meg - „a tudományt vettem feleségül” mondta.

Békésy legfontosabb felfedezése a hangmagasság-érzékelés alapvető folyamatainak tisztázása volt. Briliáns kísérleti-műszaki módszerrel mérte a belső fül hártyájának hidrogén-atomátmérőnél kisebb amplitúdójú rezgéseit és az általuk a fülfolyadékban keltett haladó hullámokat. Kísérleteivel bebizonyította, hogy a belső fül csigájában a hang érzékelésekor nem állóhullámok alakulnak ki, hanem egy nemlineáris haladó hullám keletkezik, melynek amplitúdója a frekvenciától függően a járat más-más helyén éri el maximumát. Így Helmholtz elméleti rezonancia-modelljét fölváltotta Békésy kísérletekkel bizonyított helyzet-modellje. Bevezette a tonotópia fogalmát, mely szerint a csiga mentén elhelyezkedő csillószálak más-más frekvenciájú hangok érzékeléséért felelősek. Később az érzékszervek irányérzékelése mechanizmusának feltárásában is meghatározó szerepet játszott.