Villanymotor és dinamó

1827-ben Jedlik Ányos magyar természettudós és szerzetes megteremtette a mai egyenáramú villanymotorok ősét. A gyakorlati célokra továbbfejleszthető motor megépítését a kommutátor, vagyis az áram irányát fordulatonként megváltoztató alkatrész feltalálása, valamint az elektromágnesek alkalmazása tette lehetővé. Korábban Faraday és Barlow angol tudósok már építettek elektromos energiát mechanikai energiává alakító szerkezeteket, de ezek csak elvi jelentőséggel bíró, higanyfürdőt használó, úgynevezett homopoláris motorok voltak.

1856 és 1861 között, az öngerjesztés jelenségének felismerésével Jedlik a dinamók működését is új alapokra helyezte. Az akkoriban használatos áramfejlesztők teljesítménye az acélmágnesek gyenge mágneses tere miatt korlátozoztt volt. Jedlik jött rá arra, hogy a berendezésekben vasmagos elektromágneseket kellene alkalmazni, amelyek közvetlenül a generátor áramával táplálhatók, és így sokkal kisebb súly mellett nagyobb mágneses teret lehet kelteni. Ez az öngerjesztés, vagy közismertebb nevén a dinamó-elv. Mivel Jedlik kutatásai nem váltak közismertté, a dinamóelv alapján működő generátorokat a magyar tudóstól függetlenül kutató Ernst Werner von Siemens szabadalmaztatta 1866-ban.

A későbbi villám- és atomfizikai kutatások során alkalmazott nagyfeszültségű berendezések , az impulzusgenerátorok megalapozása is az ő nevéhez fűződik. Nagy eneregiájú és feszültségű kisüléseit Jedlik az általa kidolgozott kondenzátorok sorba kapcsolása révén hozta létre. Munkáságát Ernst Mach és Erwin Marx német fizikusok fejlesztették tovább.