Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919)

Felvidéki orvoscsaládban született, maga is gyógyszerészként helyezkedett el. Huszonhét éves korában élete gyökeres fordulatot vett, amikor is egy „égi szózat” (valószínűleg skizofréniás hallucináció) azt közölte vele: „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője. Nagyobb Raffaelnél.” 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta maradt.

1902-ben festette a felvidéki Selmecbánya látképét megörökítő művét, majd a boszniai Jajcéban és a Magyar Alföldön található Hortobágyon dolgozott. Később Egyiptomban, Palesztinában és Athénben alkot, megörökíti a jeruzsálemi Siratófalat, és megfesti a Görög színház Taorminában nevű, több négyzetméteres tájképeit. 1907-ben, Libanonban alkotta meg legismertebb festményét, a Magányos cédrust.

Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják élénk színvilága, mágikus-realista hangvétele miatt, de egyéni stílusa nem tartozik egyik körülhatárolható művészeti irányzathoz sem. Vizionárius festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi.

Külföldi kiállításairól a legnagyobb kritikusok is elismerően nyilatkoztak, magyarországi kortársai azonban nemigen értették meg a művészetét, és csak halála utáni ismerték fel jelentőségét. Az 1948-as brüsszeli világkiállításon Picasso is csodálatát fejezte ki: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak”.