Zala György (1858–1937)

Alsólendván született porcelángyáros családban. Szüleit korán elveszítette, rokonai nevelték fel. Rajztehetsége már gyerekkorában kitűnt, nagybátyjának kőedénygyárában pedig a mintázással is megismerkedett. A budapesti Mintarajztanoda után Bécsben és Münchenben tanult. Már tanulóévei alatt elismert művészként tekintettek rá: ezzel magyarázható, hogy az 1884-ben Münchenből hazatért művésztől rendelték meg Magyarország egykori nádorának (a tisztség a király után az első méltóség volt), Habsburg Józsefnek a szobrát. Ezzel megkezdődött az országos jelentőségű szobrai és szoborcsoportjai készítésének kora.

Az 1848-as forradalom leverése után az osztrák hadsereg által kivégzett honvédtábornokok emlékére felállított Aradi vértanúk szoborcsoport Harckészség szobrával országos művészi aranyérmet nyert. Ez a szobor, amelyben a művész a harci tettre vágyó ifjú elszántságát ragadja meg, jól tükrözi Zala György zseniális kompozíciós készségét, amelyben minimális mozdulattal, vagy akár merev testtartással ábrázolt alakjaiba is jelentős cselekvési tartalmat tudott belevinni. A szoborcsoportot Erdély román megszállása után elbontották, és csak a kétezres évek elején sikerült elérni hogy -bár méltatlan környezetben- de újra fölállítsák.

Műtermében készült gróf Andrássy Gyula magyar miniszterelnök lovasszobra, amely a magyar Országgyűlés épülete előtt áll. A budapesti Hősök Terét domináló, a magyar történelem számos fontos eseményét felidéző Millenniumi Emlékmű több szobrának elkészítésére is ő kapott megbízást. A budai Várban áll az 1849-ben Budát visszafoglaló magyar honvédek előtt tisztelgő műve, melynek elkészítése érdekében a budapesti belga nagykövet járt közben, sőt a szobrot magát is Brüsszelben öntötték ágyúércből. Hálából a gipszmintákat Zala a belga állami múzeumnak adományozta.