A magyar borok zászlóshajójának, a világ egyik legismertebb desszertborának eredete a 16. századra nyúlik vissza. Készítésének alapja az aszúsodó, vagyis a Botrytis cinerea gombának köszönhetően aszottá váló szőlőszemek késői szüretelése. Ezek kíméletes feltárásával először „aszútészta” készül, amelyre aszúszemeket nem tartalmazó mustot vagy bort öntenek, ezt áztatják, sajtolják, majd erjesztik és érlelik a bort. A puttonyszámot az egy gönci hordónyi (130 liter) aszúbor elkészítéséhez használt aszúszemek mennyisége határozza meg. Az aszúk többsége a fő tokaji szőlőfajtákból, Furmintból, Hárslevelűből és Sárga muskotályból készül. A „Vinum Regum, Rex Vinorum” megnevezést a legenda szerint XIV. Lajos francia király adta a bornak, de az egyedi íz- és illatvilággal rendelkező aszú Mozartnak is kedvenc itala volt.