Magyar népzene

A szájhagyomány mind a honfoglalás (895) előtti, mind a későbbi századokban keletkezett népi dallamok sokaságát megőrizte. Az egyik legrégebbi stílusrétegbe az ótörök kapcsolatra utaló, pentaton dallamok tartoznak, melyekben a dallam második része öt hanggal mélyebben megismétlődik. Különösen sok népi szöveg és dallam kapcsolódik a Rákóczi Ferenc nevéhez fűződő (1703–1711), illetve az 1848-1849-es szabadságharchoz. Ezek többnyire történelmi eseményeket, vagy jeles személyiségeket énekelnek meg – ide tartoznak például a Kossuth-nóták. A magyarság még a 19. század második felében is képes volt új népzenei stílus létrehozására, amely a régiektől főként a dallamszerkezetben tér el.

A Kárpát-medencében természetes volt a népzenei kölcsönhatások jelensége: a Felvidéken magyarok és szlovákok, Erdélyben pedig magyarok és románok dalkészletében találhatók egymástól átvett és többé-kevésbé átalakított dallamok. Az egyik legnagyobb zenepedagógusnak és etnomuzikológusnak tartott Kodály Zoltán munkásságának köszönhetően a népdalkincs szerves része a magyar zeneoktatásnak.