Moholy-Nagy László (1895–1946)

Édesapja születésekor elhagyta a családot, így őt és testvéreit nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv vette pártfogásába. Az ő tiszteletére 1910-ben felvette a Nagy vezetéknevet, majd nagybátyja lakóhelye, Mohol nevét is. Az I. világháború alatt teljesített katonai szolgálata idején megsebesült, és lábadozása alatt kezdett el rajzolni. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe távozik, ahol Kassák Lajos aktivista köréhez csatlakozott. Az 1920-as években már Berlinben találjuk, ahol megismerkedett a dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb képviselőivel. Európában töltött évei után – melynek meghatározó időszakát a Walter Gropius nevéhez köthető Bauhaus-iskolánál töltötte – 1937-ben Chicagóban telepedett le.

1922-ben látott napvilágot a Kassák Lajossal közösen jegyzett Új művészek könyve. Weimari időszaka alatt megjelenő Festészet, fényképészet, film (1925), valamint Az anyagtól az építészetig (1927) című köteteit a Fekete-fehér-szürke (1932) és a Nagyvárosi cigányok (1932) filmek követik. Az ő rendezésében zajlott, 1929-es Film und Foto (FiFo) című kiállítás legendás hírűvé vált. 1931-ben alkotja meg Fény-tér-modulátor című kinetikus szobrát, az egyik legkorábbi kinetikus szerkezetet.

Moholy-Nagy a XX. századi avantgárd művészet egyik kiemelkedő egyénisége. A képzőművészet különböző ágaiban – festészet, szobrászat, alkalmazott grafika és tipográfia, fotográfia, ipari formatervezés – egyaránt otthonosan mozgott. Sokoldalú munkásságának központi eleme a fény, a kísérleti filmművészet területén kifejtett munkássága úttörő jelentőségű. Munkásságának legjelentősebb periódusa a weimari Bauhaus-iskolához köthető, ahol az új művészeti nevelés esszenciáját jelentő Alaptanfolyamot, valamint az iskola fémműhelyét vezette. Az itt eltöltött időszakban születtek absztrakt festményei, valamint a nevével fémjelzett fotogramjai és fotoplasztikjai.

1937-ben elvállalta a chicagói New Bauhaus–American School of Design igazgatói pozícióját. A New Bauhaus anyagi okokból történt megszűnése után 1939-ben megalapította a School of Design – későbbi nevén Institute of Design – intézetet, melyet haláláig igazgatott. Elméleti és pedagógiai munkássága is jelentős, 1947-ben Vision in Motion (Látás mozgásban) címmel megjelent posztumusz kötete művészi és pedagógiai célkitűzéseit összegzi. 2006 óta a Magyar Iparművészeti Egyetem a nevét viseli.