Bakfark Bálint (1507-1576)

Az erdélyi szász gyökerekkel rendelkező művész a reneszánsz egyik legnagyobb lantvirtuóza volt, akinek művészetét számos királyi udvarban nagyra értékelték. Az erdélyi vajda nagyváradi udvarában tanult, majd a magyar királynő, a lengyel-litván király, a német-római császár és számos főúr udvarában működött. A korabeli kóruspolifóniát (többszólamúságot) csodálatos zeneszerzői leleménnyel ültette át lantra, megőrizve a szólamok eredeti felépítését. Tevékenysége a lengyel zeneirodalomban is mély nyomot hagyott. Lantfantáziáit ma is megtaláljuk a lant, illetve a klasszikus gitár előadóművészeinek repertoárjában. Egy lengyel reneszánsz költő róla szóló versének sora – „Bakfark után lanthoz nyúlni” – szállóigévé vált, azt jelenti, hogy olyasmire vállalkozunk, amihez nincs tehetségünk.