Az Eötvös-inga és alkalmazásai

Eötvös Loránd (1848-1919), a múlt századforduló egyik legnagyobb fizikusa, magyar főnemesi családban született. Kezdetben jogásznak készült, de később már Heidelbergben fizikát tanul. 1871-től a magyar főváros egyetemének elméleti fizikai tanszékén tanít.

A gravitációs erőtérrel kapcsolatos méréseihez kifejlesztett Eötvös-ingák ősének a Cavendish-féle torziós inga tekinthető. Ez egy igen finom szálra függesztett rúdból áll, melynek végein két súly helyezkedik el. Amennyiben a súlyokra ható erők különböznek, a rúd elmozdul és elcsavarodik. Szemben az elmozdulással, az elcsavarodás optikai úton pontosan és egyszerűen mérhető. A legtöbb, a nyersanyagkutatás szempontjából fontos esetben a gravitációs erőtér egyenletlenségei olyan jellegűek, hogy csak az inga rúdjának síkjához képest eltérő magasságban ébrednek elcsavarodást eredményező erők, ezért a klasszikus torziós inga alkalmazhatósága igen korlátozott.

Eötvös az ingarúd egyik végéhez csatolt tömeget néhány deciméterrel mélyebben függesztette fel. Az egyszerû, de döntő jelentőségű ujítás lehetővé tette a nehézségi erôtér vízszintes irányú megváltozásának széleskörű meghatározását, ezáltal a gravitációs erőtér pontosabb feltérképezését.

Az Eötvös-inga egy új tudományág, a nyersanyagkutató geofizika kialakulásához vezetett. Később Amerika (Texas) és Venezuela leggazdagabb kőolajforrásait is Eötvös-ingával tárták fel.

Eötvösnek a tehetetlen és súlyos tömeg arányossága terén végzett vizsgálatai Einstein általános relativitáselméletnek kísérleti megerősítését adják. A fizikában a tömeget kétféle módon definiálhatjuk: egy test tehetetlen tömege a sebesség megváltoztatásához szükséges erő nagyságával, a súlyos tömeg pedig a rá ható gravitációs vonzóerő nagyságával arányos. A Föld tömegvonzását és forgását felhasználva Eötvös igen nagy pontosséggal igazolta a súlyos és tehetetlen tömegek arányosságát.

Hivatkozás >>