A Székelyföldön, de elszórtan a magyar nyelvterület más részein is fennmaradt egy, a latin betűstől eltérő ábécé. Ennek eredete a Honfoglalás (896) előtti harmadik, negyedik évszázadban kereshető, amikor a Kaszpi- és a Fekete-tengertől északra eső területeken élő magyar törzsek több ótörök írással is megismerkedhettek. Ezekből jöhetett létre a székely rovásírás is, amely ma ismert formáját nagy vonalakban 13. század környékén nyerte el, de a 15. század környékén a humanisták is módosíthatták. A székely-magyar rovásírásra vonatkozó legkorábbi emlékek Székelyudvarhelytől délkeletre eső falvak templomaiból kerültek elő, jelkészletének első leírása pedig egy nikolsburgi (ma Mikulov, Csehország), 1483-as kiadású könyv hátsó lapjaként őrződött meg. A rovásírás, amely a hasonló európai és ázsiai írások közül egyedüliként van használatban és rendelkezik egységesített számítógépes betűkészlettel, ma reneszánszát éli.