Szürkemarha

A Magyar Alföld impozáns, mezőgazdasági munkákban felülmúlhatatlan szarvasmarhája az ország mezőgazdaságának egyik szimbólumává vált. A fajta főbb jellegzetességei a 17. századra alakulnak ki. Közvetlen ősének a podóliai szarvasmarha tekinthető, amely a folyószabályozás előtti alföldi környezethez adaptálódott. Igénytelensége, ellenállóképessége következtében rideg tartásban és biogazdálkodásban is nevelhető. A populáció az utóbbi évtizedekben elterjedt marhabetegségegtől is mentes.

A 17-18. századra a szürkemarha az egyik legfőbb magyar exportcikké vált. Német városokban törvény mondta ki, hogy amikor a magyar gulyák megérkeznek, tilos máshonnan származó húst kimérni, nehogy az a kiváló minőségű szürkemarha hús közé keveredhessen. Nürnberg városát egy tűzvész után az oda hajtott szürkemarha csorda mentette meg az éhhaláltól, amit a város egy állatszobor állításával hálált meg.