Victor Vasarely (1906–1997)

Vásárhelyi Győző néven, törvénytelen gyermekként született a dél-magyarországi Pécs városában. Középiskolai tanulmányai után először az orvosi egyetemre iratkozott be, majd egy gyógyszergyárban helyezkedett el. Itt készítette első plakátjait, melyek a vállalat készítményeit népszerűsítették. Húszévesen a Bortnyik Sándor vezette budapesti Műhely Akadémia hallgatója lett. 1930-ban egy grafikai pályázat nyerteseként utazhatott Párizsba, ahol letelepedett, de magyar identitását haláláig megtartotta.

Az 1930-as években reklámgrafikák és illusztrációk készítésével foglalkozott. Zebra-faliszőnyegei (Zebra, 1938, Zebres, 1939) az op-art stílus előfutárainak tekinthetők. A művészet demokratizálásának szándékával műveit szitanyomatok segítségével sokszorosította.

A II. világháború után találta meg saját művészi hangját geometrikus formákból és tiszta színekből építkező, nonfiguratív festményeivel, melyek a mozgás és mélység illúzióját keltik. 1950 után érdeklődése az optikai és kinetikai vizsgálatok felé fordult. 1955-től művészetelméleti írásokat is publikált. Az op-art művészet világhírű megteremtője, művészete – kortársai között elsőként – jelentős médiavisszhangot kapott, stílusával iskolát teremtett. A modern építészet által alkalmazott acél, üveg és vasbeton alapanyagokhoz illeszkedő, új építészeti stílus, a „Színes város” eszményén alapuló alkotásai világszerte számos épületen és közterületen megtalálhatóak. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta.

1964-ben elnyerte a Guggenheim-díjat. Életművét önálló múzeumok mutatják be a dél-franciaországi Gordes-ban, Aix-en-Provence-ban, Oslóban, Budapesten és Pécsett. New Yorkban Vasarely Center címmel állandó kiállítást szenteltek alkotásainak.