Bartók Béla (1881-1945)

A 20. századi zenei modernitás egyik legjelentősebb személyisége, aki az etnomuzikológia (összehasonlító népzenetudomány) területén is úttörő munkásságot fejtett ki. Tudományos igénnyel gyűjtötte és elemezte a közép-európai népek zenéjét, és vizsgálta a szomszédnépek zenéinek kölcsönhatásait. Arab és török nyelvterületen is végzett kutatásokat. Eredeti zeneszerzői stílusában a műzene kompozíciós eljárásait, formálási hagyományait népzenei elemekkel ötvözte. A parasztzenét természeti jelenségnek tartotta és alkotói tevékenységének „tiszta forrását” látta benne. Többek között ez vezette el a hagyományos dúr-moll tonalitás átértelmezéséhez, sajátos skálák alkalmazásához és az újszerű disszonanciahasználathoz. Életműve számos zeneszerző és zenetudós pályáját meghatározta. A komolyzenei felvételek és koncertprogramok tanúsága szerint a világ legnépszerűbb komponistái közé sorolható.