A magyar parlament épülete, az Országház

A Magyarország egyik szimbólumaként számon tartott épületet a magyar állam ezeréves fennállásához (1896) kapcsolódó ünnepi fejlesztések során, pénzügyi tekintetek által nem korlátozandó, vagyis kerül, amibe kerül alapon építették fel. A munkálatokat 19 éven keresztül végezték, esetenként napi 1000 ember dolgozott az épületen: az ország egy negyvenezres város felhúzásához elegendő erőforrást mozgósított az építkezés érdekében.

A budai oldalról szemlélve vízi palotának hat a kecses tornyokkal rendelkező neogótikus, Duna-parti épületóriás, amely számokban leírva is elképesztő nagyságokkal bír: a 265 méter hosszú épületen 29 kapu közel 400 helyiségbe nyújt közvetett belépést, amelyeket összesen 152 szobor díszít. Az épületbelső tagozatainak borításához mintegy 40 kg aranyat használtak fel, díszlépcsőjét nyolc hatalmas svéd gránitoszlop szegélyezi, melyekből összesen tizenkét darabot bányásztak ki, a további négy pedig a londoni Parlamentben található. Az Országház belső udvarai sem maradtak díszítés nélkül: ezek falain címerek, valamint a Kárpát-medence, vagyis a történelmi Magyarország területén fellelhető növények plasztikái kaptak helyet. Az épület külső falait a magyar történelem nagyjainak szobrai díszítik.

Az Országház technikai újítások tekintetében is megelőzte korát: Európa egyik első légkondicionált épülete volt, melybe a meleg levegőt egy messzebb álló kazánházból, a hideget pedig vízpárával és jégtömbökkel való hűtés után, szintén távolabbról vezették át. Az épület számos szobra a Zsolnay Porcelánmanufaktúra által kifejlesztett híres, időtálló, pirogránit nevű mázas kerámiából készült.

A kupola két oldalán helyezkedik el a képviselőház (ma az Országgyűlés helyszíne) és a volt főrendiház ülésterme. Az ülésteremben egy lövésnyomot is találunk: 1912-ben egy parázs vitát követően rálőttek gróf Tisza István házelnökre. A faburkolatba fúródott golyó nyomát mementóként megőrizték az utókor számára.

Az épület monumentalitásán túl a legbecsesebb látnivalók a magyar koronázási jelvények. Az egyik legrégebbi és leghosszabb időn át használt európai koronát a magyarok nem csak királyi jelvénynek, hanem a magyar államiság szimbólumának és ereklyének is tekintik, ezért Szent Koronának nevezik. A koronázási jelvények közé tartozik továbbá a Szent István uralkodása alatt, 1031 körül készült palást, a korabeli jogar, a 14. századi, kettős kereszttel ellátott országalma és a reneszánsz kori kard.

Az épület az UNESCO Kulturális Világörökség listáján is szerepel.