Oláh György (1927- )

1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”.

1927-ben született Budapesten. A magyar főváros egyik legjobb gimnáziumába, a Piarista Gimnáziumba járt, de ebben az időben különösebben érdekelte a kémia. 1945-ben érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, és ugyanitt doktorált. Később az egyetem szerves kémia tanszékét vezette, majd a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének társigazgatója lett. Az 1956-os forradalom leverését követően emigrált. Kanadában a stabil karbokationokra (pozitívan töltött szénatomot tartalmazó szerves vegyületekre) vonatkozó kutatásokkal kezdett foglalkozni. Ezekért a munkáiért kapta később a Nobel-díjat. A hatvanas évek közepén az Amerikai Egyesült Államokba költözött. 1977-től Kalifornia államban él, és a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanít.

Oláh György legjelentősebbnek tartott eredményét a karbokationok kutatásával érte el. Ezek hosszú ideig csupán feltételezett átmeneti termékeknek számítottak, mivel úgynevezett elektronhiányos rendszerek, és így erős elektrofil (elektronvonzó) tulajdonsággal rendelkeznek. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy nagy a reaktivitásuk, de rövid élettartamuk miatt nem alakulhat ki számottevő koncentrációjuk, ezért a vegyészek úgy gondolták, hogy megfigyelésük, előállításuk gyakorlatilag lehetetlen.

Az 1960-as évek elején Oláh és munkatársai felfedezték, hogy új, különösen savas vegyületek felhasználásával, amelyek sokkal erősebbek, mint az olyan klasszikus savak, mint például a kénsav vagy a sósav, elő lehet állítani stabil karbokationokat. Ezek az új vegyületek szupersavakként váltak ismertté. Szupersav például hidrogén-fluoridból (HF) és antimon-pentafluoridból (SbF5) állítható elő.
Oláh a karbokationok gyakorlati alkalmazását is tanulmányozta, és olcsó ipari eljárásokat dolgozott ki szupersav katalizátorok használatával. Ezek a kutatások vezettek az ólommentes benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is.

Oláh György a kémia más területein is jelentős eredményeket ért el. Többek között ő a kidolgozója a direkt metanolos tüzelőanyag-cellának. Munkásságát 1994-ben Nobel-díjjal ismerték el.