Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893- Woods Hole, 1986)

1937-ben kapott orvosi és élettani Nobel-díjat „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav-katalízis szerepének terén tett felfedezéseiért.”

Szent-Györgyi Albert 1893-ben született Budapesten. Az iskolában nem volt jó tanuló, kifejezetten nehézfejűnek tartották, de a gimnázium utolsó éveiben tanulmányi eredménye ugrásszerűen javult, saját visszaemlékezése szerint ekkor érzett rá a tanulás ízére. A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1917-ben szerzett orvosi oklevelet. Ezután Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat, a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai-kémia terén. Második, kémiai doktorátusát Cambridgeben szerezte meg.

Szent-Györgyi Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívására tért haza. 1931-től 1945-ig a Szegedi Tudományegyetem, majd 1947-ig az ELTE professzora. A II. világháború vége felé a magyar kormány megbízásából Isztambulban próbálta előkészíteni Magyarország háborúból való kiugrását. Az akció sikertelen volt, de a német megszállás után a Gestapo éltre-halálra kereste. A háború utáni Magyarországon maradt, de az elharapódzó kommunista diktatúra elől 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1962-ig Woods Hole-i Tengerbiológiai Kutatóállomás igazgatója, majd 1962 és 1971 között a Darthmouth College professzora volt. Tagja volt annak az amerikai delegációnak, amely visszahozta Magyarországra a háború után Amerikába került Szent Koronát.

A C-vitamin izolálásáig a sejtlégzéssel kapcsolatos kutatásai során jutott el. Még Groningenben megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciókésését, ami valamilyen redukáló anyag jelenlétére utalt. Cambridge-ben felismerte, hogy ez a redukáló anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz, hogy a szerkezetét is megvizsgálhassa, nagyobb mennyiségre lett volna szüksége. Ezért is vált nagyon jelentőssé az a Szegeden tett felfedezése, hogy a helyi paprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök (10 liter présnedvből 6,5 grammnyit állítottak elő). Az is bizonyossá vált, hogy ezzel az anyaggal gyógyítani lehet a skorbutot. 1932-ben Szent-Györgyi a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin gyártás módszerét is kidolgozták. Felfedezésért 1937-ben kapott orvosi Nobel-díjat.

A tudós 1936-ban írta le a bioflavonoidokat, melyeket P-vitaminnak nevezett el. A bioflavonoidok a gyümölcsök húsában fordulnak elő, pl. a citrusfélékben vagy a csipkebogyóban. Szent-Györgyi még Szegeden és Budapesten kezdett foglalkozni az izom működésével, és sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek szerepét az izom-összehúzódásban. Ezek közül a legjelentősebb a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárása.