Golyóstoll

A golyóstollak története Galileo Galilei olasz polihisztorig nyúlik vissza, aki már tervezett egy hasonló készüléket. 1888-tól kezdődően számos feltaláló nyújtott be szabadalmat olyan eszközökre, melyek gördülő golyót alkalmaztak volna az írófesték papírra juttatására, de ezek a gyakorlatban használhatatlanok voltak.

A modern golyóstoll létrejöttét több jelentős ujításnak köszönhetjük. A hajszálcsövesség elvén működő járatokat, amelyek a golyó állandó festékellátását biztosítják, Goy Andor budapesti írógépműszerész találta föl, és Kovács Sándor mérnök valósította meg. A három párhuzamos tintaellátó csatorna kialakítása megoldotta a tinta folyamatos, a toll és a papír közt ható erőtől független adagolását, tehát ez a fejlesztés valósította meg a folytonos írás lehetőségét. Erre vonatkozó egyedi szabadalmi bejegyzés nem valósult meg, ezért az általános közvélekedésben a golyóstoll nem Goy Andor személyéhez kapcsolódik. A nyomógombos, kiugró hegyű tollak megalkotása ugyancsak a magyar írógépműszerész nevéhez fűződik. A megfelelő festékpaszta kifejlesztése elsősorban egy Goy által felkért német vegyésznek, B. Zychlinskynek köszönhető. Bíró László érdemei elsősorban az íróeszköz elterjesztésében voltak.

Az első modern golyóstollak Argentinában Birome, Magyarországon pedig GOPEN név alatt kerültek forgalomba, de a magyarországi vállalatot 1949-ben államosították és tönkretették. Bár a találmány kidolgozásában Goy Andornak volt meghatározó szerepe, a licenszdíjakért folytatott pereket elvesztette, és szegényen halt meg.

A mai golyóstollakig számos ujításon keresztül vezetett az út, melyek többsége a Parker cég 1950-es években folytatott fejlesztéseinek eredményeképpen született meg. Egyik híres tollukat Moholy-Nagy László magyar művész tervezte. P. Fisher amerikai feltaláló 1967-ben már olyan golyóstollakat gyártott, amelyek a súlytalanság körülményei között is használhatók.