A Büdös-hegy

(1143 m), a Csomád-Büdös hegycsoport részeként, a Keleti-Kárpátok nyugati felén végigvonuló vulkáni hegyvonulat legdélkeletibb szegletét képezi. A Büdös-hegyet nyugaton egy hegynyereg köti össze a Csomáddal. Északnyugaton az elõbb említett Csomád határolja, északkeleten a Géczi-bérc (1094 m) és a Cecele (1174 m) közötti gerincvonulat teremt kapcsolatot a Csíki-havasokkal. Keleten a Bálványos-patak választja el a még ugyanezen vulkáni vonulathoz tartozó Bálványos kúpjától (1057 m).

Déli és nyugati határait a Torja-, és Zsombor-patakok képezik, s a közöttük levõ Sósmezõ-nyereg által kapcsolódik a Bodoki-hegységhez. A Büdös-hegy fõ tömegét a krétaidõszaki kárpáti homokkõ képezi, melynek törésvonalai mentén a pliocén folyamán andezitláva nyomult föl. A felszínen az amfibol-biotit andezit az utóvulkáni gõzök hatására helyenként kaolinosodott, ami a Büdös-barlang közelében egy 60 m magas, fehéresen csillogó feltárásban tekinthetõ meg.

A Madártemetõ, Kisbarlang (6 m hosszú), a Torjai Büdös-barlang (14 m hosszú), Timsós-barlang (10 m hosszú). Gyilkos-barlang (11 m hosszú). a Büdös-hegy legismertebb földtani értékei. A Büdös-hegyen a repedések mentén feltörõ vulkáni gázakból kén rakódik le. A kis barlangok falait terméskén és timsós (kálium-alumínium-szulfát, KAl(SO4)2 ·12H2O) bevonatok díszítik.Bálványosfürdõ és a Büdös-hegy gázkigõzölgései nem nevezhetõk kimondottan mofettáknak, mert nemcsak szén-dioxidot tartalmaznak, mint pl. a tusnádfürdõi mofetta, hanem kénhidrogént is, ami a szolfatára megnevezést teszi inkább indokolttá. A torjai Büdös-barlang néven ismert gázömlés a fürdõ-telep, de egyben Románia leghíresebb szolfatárája

A mai Bálványosfürdõ három régi s egykoron mûködõ fürdõtelep összeolvadásából keletkezett. A legrégibb a Bálványosi-hágón fekvõ egykori Torjai-Büdös volt (a "büdös" szó, a Székelyföldön mindenütt a kénhidrogén jellegzetes kotlóstojás szagára utal). A múlt század végén, 1895-ben, a Csoma-hegygerinc lábánál, külön fürdõtelep született. Ezt Csiszár Dénes (sz. 1857- ben) alapította s neve után Csiszár-fürdõ néven ismerik. A harmadik fürdõ, a Vár-hegy lábánál feküdt és régi neve Várpadi-feredõ volt. Mivel ezt az övezetet, a két világháború között, a Transilvania Bank vásárolta meg, neve után Transzilvánia-fürdõ néven vonult be a honismereti és balneológiai irodalomba.

A 19. század utolsó harmadában a Vár-patak völgyében alakult meg az elsõ magyar szénsavpalac kozó üzem, ami a Büdös-barlang széndioxid-gázát palackozta. 1916-ig mûködött, akkor felgyújtották a bevonuló román katonák. Bálványosfürdõ szénsavas, konyhasós, vasas meleg fürdõit eredményesen használták a reumás betegségek gyógyítására, a borvizes hidegfürdõt pedig szív- és érrendszeri betegségek ellen.

Látnivalók:

A Torjai-büdösbarlang:

A Torjai-büdösbarlang

A barlang a Büdös-hegy (1143 m) délkeleti oldalában, 1052 m magasan nyílik. Egy felhagyott kénbánya kijárata lett kikövezve és látogathatóvá téve. A 14 m hosszú üregbõl kiáramló gáz ennyisége meghaladja a napi 3000 m3-t, ami Európa legnagyobb természetes mofettájává avatja: hozamával túltesz Európa hasonló hírességén, a nápolyi Kutya-barlangon is.

A barlang a Hotel Bálványos szállodától 970 méterre helyezkedik el, gyalogosan a piros pont jelzése mentén közelíthetõ meg. Teljes hossza csak 14 m, mégis gázának vegyi összetételét és intenzitását tekintve bármelyik Európa-hírû hasonló gázömléssel felveheti a versenyt. A büdösbarlangot llosvay Lajos elemezte elsõként 1884-ben. Ez elemzés során kimutatta, hogy a kiömlõ gáz nagy tömegét szén-dioxid (C02) képezi, melyhez kisebb mennyiségben a büdös, záptojásszagû kénhidrogén (H2S) társul. A kénhidrogén gáz a levegõn kéndioxiddá alakul, és a felszabaduló kén a barlang falára lerakódva sárgára festi a kõüreg falát. Ez az ún. kénbekérgezés.

Ilosvay szerint a barlangból évente másfél millió kg szén-dioxid és 6400 kg kénhidrogén áramlik ki. Eszerint a Büdös-barlang levegõjének 95,82%-a szén-dioxid, 0,38%-a kénhidrogén, 0,14%-a oxigén és 2,66%-a nitrogén. Ehhez az újabb kutatások eredményeképpen hozzátehetjük a 980,0 pCi/l (pikoCurie/liter) radioaktív kisugárzás értékét, ami az egész Kelemen–Görgényi–Hargita vulkáni vonulat összes mofetta és szolfatára típusú gázai közül a legnagyobb értéket mutatja. A negatív (2,8x104 ion/ml) és pozitív (3,3><103 ion/ml) ionok töménysége, a barlang levegõjének nedvessége (95%) és a gáz hozama (3000 m3/24h) alapján a torjai Büdös-barlang Bálványosfürdõ legrangosabb gyógytényezõje.

A kénterápia az összes öregkori csont- és érmegbetegedésekre, a perifériás idegrendszer zavaraira, a reuma minden válfajára, bõrbetegségek, ekcémák és allergiás tünetek leküzdésére igen hatásos. A Büdös-hegyi szolfatára tulajdonképpen egy kellemesen langyos gázfürdõ, amelyben nem kell tartani a borvízfürdõk sokszor fogvacogtató hidegétõl. Fiatalító, az egész szervezetet felfrissítõ hatásán kívül a test fizikai és mentális állapotát is felerõsíti.

Buffogó-láp:

Buffogó-láp

A Buffogó lápja kis területû, bükkösökkel körbezárt, tõzeges, borvizes ingóláp. Nevét a vízbõl feltörõ, bugyogó ("buffogó") gázbuborékoknak köszönheti. A Buffogó sem kivétel, az egész Büdös-hegyet jellemzõ gázkiáramlások itt is megmutatkoznak: ezek itt a tõzegláp mohatestét járják át, melynek a mélyedéseiben felgyülõ vízben buffogó hangot hallatnak. Kisgyörgy szerint a lápban két tavacskát ástak ki a helyiek, hogy fûrdõzésre alkalmassá tegyék õket, a természetvédelmi területté való nyílvánítása után viszont a fürdõzést betiltották (KISGYÖRGY, Z., 1982).

Bár a lápban levõ tó formájából arra lehet következtetni, hogy valaha fürdõzésre használták a vizét, ma semmiféle fakeretes medencét nem lehet találni, ugyanakkor Pop is utal arra, hogy a Buffogó egy felhagyott fürdõhely (POP, E., 1963). Területe részletes helyszíni mérések alapján 0.88 ha. (Hegyeli, 2008) Tengerszint feletti magassága 925 m. Tõzegtérfogatát Pop E. kb 20000 m3-re becsüli, Hegyeli (2008)-as mérései alapján 18750 m3 tõzegtérfogatot számol.

A tõzegtest legnagyobb vastagsága 4.1 m. Nem kategorizálható kimondottan sem oligotróf, sem eutróf lápként, inkább átmenet képvisel a kettõ között, mindkettõ elemeit magába foglalva. A láp árnyékos és szélvédett helyen található a Büdös-hegy északi szegletében, a Büdös-patak forrásvidékén. Ennek oka, hogy keskeny völgyfõbe ékelõdik, melyet majdnem minden oldalról bükkös vesz körül. Az árnyékoltságnak megfelelõen alkalmazkodott az itt található növényzet, éppen ezért jelentenek veszélyt a sorozatos tarvágások a patak völgyfõje körül: az árnyékos klímát biztosító összefüggõ erdõtakaró így felszabdalódik.

Jégkorszakbeli reliktumnövények jelenléte jellemzi a területet, ezek közül három olyan faj van, amely jelentõsebb telepeket hozott létre: Drosera rotundifolia (kereklevelelû harmatfû), Empetrum nigrum (tõzegmámorka), és a Ligularia sibirica. Ezeken kívül több növényfaj megtalálható itt: Alnus incana (hamvas éger), Populus tremula (rezgõ nyár), Eriophorum angustifolia (keskenylevelû gyapjúsás), Ajuga reptans (indás infû), Equisetum palustre (mocsári zsurló), Orchis maculate (foltos kosbor), Succisa pratensis (ördögharaptafû), Valeriana simplicifolia (macsakagyökér), Ligularia sibirica faraneosa (szibériai hamuvirág), Filipendulo-Geranietum palustris (legyezõbajnócás-mocsári gólyaorr), Petasiteto-Telekietum speciosae (acsalapus-telekivirág), Vaccinum oxicoccos (tõzegáfonya), Eriophoro-sphagnetum recurvi (gyapjúsásos-tõzegmohás társulás), Carici echinatae –Sphagnetum (töviskés sásos-tõzegmohás társulások), Betula verrucos és Betula hybrida (nyírfák), Thelypteris palustris, Carex lepidocarpa, Carex rostrata, Crepis paludosa, Helodium lanatum, Carex appropinquata, Calamagrostis cannescens, Ribes nigrum.

Gyógyforrások (Lábvizek):

Gyógyforrások (Lábvizek)

Az utóvulkáni tevékenység vulkáni mûködést lezáró gõz- és gázszivárgásokban is megmutatkozik. Ezeknek három nagy csoportját különítjük el: mofetta, szolfatára, fumarola. A száraz mofetta fõként alacsony hõmérsékletû szén-dioxid gázkiáramlást jelent, azonban emelett megjelenhetnek kis mennyiségben egyéb gázok is. Így tehát a domináló, 97-98%-ban megjelenõ CO mellett megtalálhatjuk a H S-t, N -t, CO-t, H -t és a CH -t, valamint nyomokban néhány nemesgázat is, mint a He, Ar, 4 Rn. Mofetták jelenlétére következtethetünk a halott növényzetrõl, valamint a kellemetlen záp-tojás szagról is, amely a kénhidrogéntõl származik. A nép az ilyen száraz gázömléseket süllögõnek, buffogónak, fortyogónak nevezi.

A szolfatárán vízgõz és kénvegyületek feltörését értjük. Szolfatárában megjelenõ kénvegyület-összlet elsõsorban kénhidrogén és kén-dioxid tartalmú, amelyek hõmérséklete 200oC-ig terjed. A jelenség megnevezése a Nápoly melletti Solfatara-krátertõl ered, ahol az utolsó vulkáni kitörés 1198-ban volt. Azóta a kráterbõl 130-165 oC közötti kénhidrogénes vízgõz tör elõ. A fumarola vegyes gázösszetételû szivárgás, amely a vulkáni mûködés szünetelése alatt vagy megszûnése után jelentkezik.

A gázömlés fõként vízgõzt, szén-dioxidot, kén-dioxidot és hidrogénszulfidokat tartalmaz, amelyek hõmérséklete 100 – 200 oC közötti. A fumarolák közé tartoznak a bórsavas gõzkilehelések is. A vizekkel feltörõ kén-hidrogénbõl a kén finom szemcsék alakjában válik ki, s a víz felszínét opalizálóan fehéresre festi. A finom kéntej a környezõ tárgyakra lerakódik, kiszáradva kénbevonatot alkot (Bányai J., 1957). A kénes fürdõk fõleg reuma, mozgás-szervi betegségek, nõgyógyászati problémák, esetén javallottak, de jó hatással vannak az ideg- és érrendszerre, valamint a szívre is.

Apor lányok feredõje:

Apor lányok feredõje

Az Apor lányok feredõje kis területén nyolc különbözõ ásványvíz-elõfordulást találunk, melyek vize egyenként különbözõ. pH-juk 1,82 – 4,28 között váltakozik, erõs savas jellegük a bennük képzõdött szabad kénsav eredménye. Egyedi élményt nyújt például a völgy tengelyén felbukó üregbõl vett vizzel történõ szájöblítés, ugyanis a savas víz rögtön kikezdi a fogzománc meszes kérgét. Az érzés kisértetiesen hasonlít a cola-típusú üdítõk fogyasztására. A látogató lépcsõt és a forrás üregek kiépítését a Cholnoky Jenõ Földrajzi Társaság szervezésében a BBTE Turizmus szakos hallgatói hajtották végre Torja Önkormányzata, a Polgár-társ Alapítvány, a Daragus

Ilyen forrásokat Európában sehol máshol nem találhatunk. Igazi világritkaságról van szó. Ezek kismennyiségû folyékony szabad kénsavat (vitriolt) tartalmazó borvizek.

Kevés hasonló jelenség van feljegyezve világszerte, ezek közül említünk néhányat:

Madártemetõ és Gyilkos-barlang:

Madártemetõ és Gyilkos-barlang:

A Büdös-hegy két egyedi utóvulkáni mûködése annak keleti lejtõjén, a Büdös-csúcs közelében fordul elõ. A Madártemetõ egy gázzal feltöltött felszíni mélyedés, aminek következtében számos vadállat temetõjeként tartja számon a közvélemény. A kb. 15 m átmérõjû 3 m mély üreg alján meggyült gázba betévedt madarak, denevérek, õzek, rágcsálók hirtelen halállal végzik. A mélyedés alján levõ gáz jelenlétére kevés jel utal: más színû avar, a zöld aljnövényzet hiánya. Ugyanilyen veszélyt jelent a gyanútlan látogatóra is.

A Gyilkos-barlang is egy felhagyott kénbánya maradványa. A Büdös-hegy többi üregéhez képest azért kapta a legelrettentõbb nevet, mert a belõle kiáramló gyilkos gáz szinte teljes magasságukban kitölti az üregeket. A másik nehezítõ tényezõ, hogy itt az üreg falán semmi lerakódás nem jelzi a gáz szintjét. A barlang leggyakoribb áldozatai a denevérek. Éppen ezért semmilyen formában nem ajánljuk a barlang


Timsós-barlang:

A Torjai-büdösbarlang mellõl, a kék pont jelzést követve több hasonló tulajdonságokkal rendelkezõ sziklaodú, mélyedés tekinthetõ meg, így a Timsós-barlang vagy Medvebarlang is. Ezt a timsókristályok – alaunit – fehéres bevonatáról neveznek így. A Timsós-barlang lerakódásait többen vizsgálták, így Justus Kari hallei egyetemi tanár (1853), Posepny osztrák kutató (1867) és Ilosvay Lajos (1884) is. Az utóbbi szerint a lerakódások 62% alumínium-szulfátot tartalmaznak.

A timsót az emberiség régmúlt idõk óta használja, sokrétû felhasználásáról a következõk tesznek bizonyságot:

Hammas-fürdõ, láp:

Hammas-fürdõ, láp:

Az utóvulkáni tevékenység vulkáni mûködést lezáró gõz- és gázszivárgásokban is megmutatkozik. Ezeknek három nagy csoportját különítjük el: mofetta, szolfatára, fumarola. A száraz mofetta fõként alacsony hõmérsékletû szén-dioxid gázkiáramlást jelent, azonban emelett megjelenhetnek kis mennyiségben egyéb gázok is. Így tehát a domináló, 97-98%-ban megjelenõ CO 2 mellett megtalálhatjuk a H S-t, N -t, CO-t, H -t és a CH -t, valamint nyomokban néhány nemesgázat is, mint a He, Ar, Rn. Mofetták jelenlétére következtethetünk a halott növényzetrõl, valamint a kellemetlen záp-tojás szagról is, amely a kénhidrogéntõl származik. A nép az ilyen száraz gázömléseket süllögõnek, buffogónak, fortyogónak nevezi.

A szolfatárán vízgõz és kénvegyületek feltörését értjük. Szolfatárában megjelenõ kénvegyület-összlet elsõsorban kén-hidrogén és kén-dioxid tartalmú, amelyek hõmérséklete 200oC-ig terjed. A jelenség megnevezése a Nápoly melletti Solfatara-krátertõl ered, ahol az utolsó vulkáni kitörés 1198-ban volt. Azóta a kráterbõl 130-165 oC közötti kénhidrogénes vízgõz tör elõ. A fumarola vegyes gázösszetételû szivárgás, amely a vulkáni mûködés szünetelése alatt vagy megszûnése után jelentkezik. A gázömlés fõként vízgõzt, szén-dioxidot, kén-dioxidot és hidrogénszulfidokat tartalmaz, amelyek hõmérséklete 100 – 200 oC közötti. A fumarolák közé tartoznak a bórsavas gõzkilehelések is.

A vizekkel feltörõ kén-hidrogénbõl a kén finom szemcsék alakjában válik ki, s a víz felszínét opalizálóan fehéresre festi. A finom kéntej a környezõ tárgyakra lerakódik, kiszáradva kénbevonatot alkot (Bányai J., 1957). A kénes fürdõk fõleg reuma, mozgás-szervi betegségek, nõgyógyászati problémák, esetén javallottak, de jó hatással vannak az ideg- és érrendszerre, valamint a szívre is. Ivókúra formájában a tápcsatorna, gyomor, bél, epeutak, hurutos megbetegedések esetén ajánlott.

Hidegen fogyasztva csökkenti, langyosra melegítve fokozza az epekiválasztást. Bizonyított tény, hogy orvosi felügyelet mellett a mofetta különbözõ reumatikus jellegû betegségeken kívül a magas vérnyomás és szívbetegségek gyógyítására is eredményesen alkalmazható (Ferenczi G. et al., 1973). "Több öntudat kell anyagaink felismeréséhez s propagálásához! Hiába vannak meg a külföldieket sokszorosan fölülmúló anyagaink, ha azokról mi magunk sem tudunk s viszont nem gondoskodunk ismertté tételükrõl." (Bányai J., A Székelyföld hasznosítható ásványi anyagai, 1933)

Bálványos vára:

Bálványos vára:

Története: Bálványosvár keletkezését a helyszínen kutató Ferenczy István régész a XI. századra helyezi, hasonlóan a Székelyföld területén felkutatott többi korai kõvárhoz. Ezzel szemben a szakemberek által készített újabb felsorolásokban már nem szerepel. Így vélekedik Engel Pál történész is, aki szerint Bálványos vára a tatárjárás után keletkezett várak egyike, amit a környéket uraló feltorjai Apor bárói család emeltetett. Az elsõ, napjainkig fennmaradt okleveles említése csak 1360-ból való "castri Baluanus" néven, amikor a székely eredetû bárói família tagjai megosztoztak rajta. Azon kevés erõsségek egyike, ami a fennállása alatt mindvégig egyetlen földesúri családé volt. Az eldugott, nehezen megközelíthetõ várat kevés esemény érintette, csak ritkán adnak hírt róla az akkori források.

1541-bõl származik egy okmány, amiben a családtagok egyezséget kötöttek a váruradalomból befolyt jövedelmek elosztásáról. Azt biztosan tudni, hogy a XVII. század elején még épségben állt és lakták az épületeit. Pusztulásának körülményei bizonytalanok, egy 1674-es feljegyzés szerint: "Apor Ilona a ki pusztán hadta a volt Bálványos várát leánykorában", más adat szerint már 1603- ban, amikor Apor Miklós földesúr elesett a Székely Mózes ellen vívott brassói csatában, az özvegye, Lázár Borbála elhagyta a kényelmetlen hegyi sasfészket és a Torja községben emeltetett reneszánsz várkastélyba költözött át. Bár a részletek még bizonytalanok, de a XVII. században sorsára hagyott erõd lassan romba dõlt, falait és épületeit egyre inkább rongálják az idõjárás viszontagságai.

Leírás: Bálványos várának romjai a völgybeli Bálványosfürdõ üdülõtelep fölé emelkedõ Várhegy 1056 méteres csúcsán omladoznak. A kezdetben még lankásan emelkedõ kocsiút a hegy lábánál átcsap a csúcsra vezetõ nyílegyenes turistaösvénybe, amin tüdõt próbáló kaptató után érhetjük el a várrom bejáratát. A délkeleti oldalon a középkorban egy sziklába vésett szárazárkon át vezetett a felvonóhíddal védelmezett kapun keresztül az út a Várhegyet félkörben ölelõ alsóvárba. Ennek kerülete 240 méter volt, a kõfal vastagsága 1,5 – 2 méter, míg az erõsen lepusztult fal magassága 4 méter körüli volt. Mivel a hegy erõsen emelkedett a 30 méterrel magasabban fekvõ felsõvár felé, az alsóbb részeken nem lehetett kialakítani épületeket, azokat mind a csúcson helyezték el a középkori várépítõk.

A szabálytalan ellipszis alakú felsõvár falai 160 méter kerületû udvart öveztek. A kõfalak a déli oldalon már leomlottak, míg a többi szakaszon 5 – 6 méter magasságig állnak. Az erdõs bozóttal benõtt várudvaron felfedezhetjük a feltöltõdött ciszternát, amely mellett kisebb lakóépület állhatott. A csúcsot koronázza a 10 x 10 méter külsõ méretû, 2,1 – 2,3 méter falvastagságú öregtoronynak napjainkban már csak kb. 20 méter magas csonkja. Az alsó részén vastagított rézsûvel készített épületnek három emeletét fafödémekkel, míg a negyediket boltozattal fedték be. A torony legfelsõ emeletének fala 60 centiméterrel vékonyabb volt, talán ez egy késõbbi építkezés nyomát jelezheti. Ezt tartják a kutatók – az országosan ismert adatok alapján – Bálványos várának legkorábbi épületének.

A pusztuló védõmû falán nem látható nyílás, a bejárata így valószínûleg a felsõbb, már leomlott szinten lehetett. 1942-ben és 1971-ben folytak régészeti kutatások Ferenczy István által vezetve a várromban, aki szerint Bálványos vára is bele tartozhatott a XI. század végi Szent László király által létrehozott keleti határvédelmi várrendszerbe. Ezzel szemben a szakemberek újabb felsorolásaiban korai erõsségként már nem szerepel Bálványos vára.

A kerámiák, amelyeket itt találtak a XVIII. századból valók, és úgy gondolják ekkor már nem laktak a várban. Úgy mondják, egy ideig a Magyar Szent Koronát is itt rizte Apor László erdélyi vajda, miel tt átadta volna Károly Róbertnek. A Bálványos vár múltját legendákba, mondákba füzték a környék lakói, miszerint "Óriások és tündérek építették" volna a várat. A vár legendájában egykori valós eseményeket örökített meg a szájhagyomány, ezek kaptak helyet Jókai regényében is.

FORRÁS: A MEGSZÜNT BUDOSHEGY.RO OLDAL